2015. január 8., csütörtök

Tara Moss: Fétis

Nagyon pozitívan álltam ehhez a könyvhöz, mert szeretek elmerülni a modellek világában, odavagyok a krimikért és bírom az emberi elme sötét oldalát is. Ilyen körülmények között a Fétisnek igazán nem kellett volna, hogy kihívást jelentsen bekorcsolyáznia magát a kedvenceim közé. DE azt jelentette.






A sztoriban volt lehetőség. VOLT. Egy fanatikus gyilkos konfliktusba keveredik a (számomra) kicsit abszurd magassággal rendelkező modellel és persze annak megmentőjével, a dögös nyomozóval. És mindezt Ausztráliában. A fülszöveg elolvasása után először nagyon vártam, hogy olvashassam a könyvet, a 20. oldal után már inkább azt vártam, hogy a legközelebbi kandallóba vághassam.
Tara Moss ilyen külsővel joggal
lehetett modell (de az írást nem
kellett volna erőltetni)

Az írónő maga is modellként kezdte, nem meglepő tehát, hogy kulcsfontosságú szerepet kap a történetben a divatvilág. Sajnos azonban ahelyett, hogy rácáfolt volna a modellekkel kapcsolatos sztereotípiáimra, inkább csak erősítette azokat.

Főhősnőnk, Makedde, felnőtt létére úgy viselkedett, mint egy kisiskolás, és az ájuldozáson kívül máshoz nemigen értett. Hozzá jött Flynn nyomozó, aki emlékeim szerint egész hatásos bemutatkozása után egy olyan töketlen palivá vedlette magát, amilyennel régen futottam már össze könyvben. 

Akárhogy is erőlködtem, nem tudtam meglátni benne a férfit. Mindenki lábtörlőnek használta: Makedde, a főnöke, az exfelesége, de még a kollégái is, és amikor végre a sarkára állhatott volna, eltűnt részegre inni magát egy kapualjban. Egy gyilkossági ügy kellős közepén. A regény marcona nyomozójának férfiassága tehát egy zöldszemes ostoroséval van egy szinten.

Hozzá Makedde is sorjázta a butaságokat, de nem sorolnám fel a őket, a Fétisben 344 oldalon keresztül olvashatják a bátor vállalkozók.

Ezektől eltekintve a gyilkos még lehetett volna érdekes, de a gyilkolásai inkább önkényesek voltak, csak azért létezett, hogy az írónő rajta keresztül gusztustalankodhasson egy kicsit, nem túl meggyőző módon.

Az első borító a
kellemesen ponyva-szagú
címfelirattal
A cselekmény tele volt unalmas és felesleges leírásokkal, a mellékszereplők többsége csak egy oldalnyi időre tűnt fel, mégis megtudtuk, hogy milyen színű a szemük, a hajuk, az ingük, a cipőjük, és hogy mit szoktak reggelizni. Ezzel szemben a nyomozóról olyasmik nem derültek ki, hogy miért lett akkora szaktekintély, vagy miért nem bírta XY kollégáját? Makedde folyton szóba kerülő, de rendesen soha el nem mesélt tragikus múltjáról már nem is beszélve.

A modellvilág leírásai ezek mellett meglepően értelmesek voltak, ez viszont kevés, mert nem chick-lit-ről beszélünk, hanem egy krimiről. Az én kritériumaim szerint a Fétis harmatgyenge lábakon áll ebben a műfajban, és nem kell nagy krimiolvasónak lennem ahhoz, hogy ez feltűnjön. 

Rengeteg baki van benne, jómagam nem értem, miért szerződtették a művésznőt ez után még 5 kötetre. Tipikusan az a regény, amit ma már környezetszennyezésnek érzek papíron is kiadni. (Persze '99-ben, amikor először kiadták, hol volt még az e-book, de ha a fákat ilyesmire pazaroljuk, meg is érdemeljük, hogy kihaljunk...)

Krimirajongóknak tehát a Fétis nem lesz kihívás, a bosszankodáson kívül nekem sem igen nyújtott mást. Ami kínos, mert azt meg olcsóbban is tudtam volna szerezni.
Klasszikus reklámfogás:
a szerző neve adja el
a regényt, a cím elbújik
a háttérben




Történet: 5/2,5 – Volt benne lehetőség. VOLT, csak nem ragadták meg.
Karakterek: 5/1 – Hogy mik? Pardon, értékelhető személyiséggel ebben a könyvben nem találkoztam, nem értem a kérdést.
Nyelvezet: 5/2 – Az igazat megvallva néha az a sanda gyanúm támadt, hogy a fordító is baromira unta ezt a munkáját. Ez elég ciki. Persze megértem, amilyen könyv volt ez; ezt magyarítani... Biztos én is sírtam volna közben. Ettől függetlenül mínusz pont, hogy ez ennyire látszott.

Pozitívum: A sorozat többi 5 kötetét nem fordították le magyarra.
Negatívum: A sorozatnak van még további 5 kötete.

Tara Moss: Fétis
Könyvmolyképző, 2008
344 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése